Hogy a szerelmem és a barátaim se maradjanak ki a kajakos élményeimből, vettem még egy, olcsóbb kajakot. Nem túl szép, nem túl modern, de úszik és lehet vele evezni. Így egyszerre ketten mehetünk.
Ha már így esett, Kryx barátomat meginvitáltam egy próbára. Mégiscsak ült már kajakban és jobban bele mertem ültetni egy ismeretlen hajóba, mint a kis feleségemet. Kryx jól is vette a dolgot és szépen húzta a lapátokat. A szokásos Duna-Ipoly útvonalon indultunk el és Ipolydamásd környékén kötöttünk ki. Itt a tracklog:
Elsőre ennyi elég is volt. Főként úgy, hogy ez a kajak nem túl kényelmes a deréknak. Kell majd bele szerkeszteni némi deréktámaszt, de hirtelen egy pulóver is megtette a magáét. Azért jól esett kiszállni és kiegyenesedni.
Az Ipoly nem éppen barátságos a kikötőhelyek szempontjából így annak, aki partra akarna szállni számolnia kell némi sárdagasztással. De ha ezt elfogadjuk, az élmény szuper.
Az én módszerem az, hogy a hajóba visszaülve kilógatom a lábamat és néhány percig így evezek. Ezalatt a cipőre rakódott sár lejön. Legalábbis annyira, hogy nem kenem össze teljesen a hajót. Hazaérve azért van mit takarítani.
Mindent összevetve a hajó megérte az árát, hiszen 5-6 bérlés árából vettem. Ha ennyiszer megyünk vele, már behozta az árát és utána meg termel. Virtuálisan, mert a barátaim természetesen ingyenesen mehetnek vele. Nekik spórolok tehát azzal, hogy nem kell alkalmanként 4-5 ezrest kifizetni a bérletre. Csak helyet kell keresni a hajónak, ami ideiglenesen meg is van.
Gyűlnek tehát a csónakok és lassan úgy néz ki a garázs, ahogyan egy rendes, Duna-parti ember garázsának ki kell néznie. A hajó is olyan, mint a bicikli: egy nem elég belőle.
Ha kedved támadt kedves barátom, gyere és evezzünk! Hajó van, víz van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése