A kavicssziget

Ma este viszonylag korán hazaértem, gyors vacsora még 6 előtt és úgy fél hétkor már hasítottam is a vizet. Kipróbáltam az új lapátot és hát ég és föld a különbség. Nagyon jó a Point 65N lapát is, de alumínium és így vagy fél kilóval nehezebb, mint a Prijon. A Bora azért szénszálas lapát ám és úgy erős, hogy közben könnyű. A hossza is éppen jó, így még élvezetesebb volt az evezés.

 

Valami nemzeti ünnep lehetett Szlovákiában, mert a Duna-parton, az Ipoly feletti részen, a szlovákiai oldalon nagyon sokan voltak kinn, sátrakkal, több napra berendezkedve. Érdekes dolog az is, hogy mennyivel kedvesebbek ezek az emberek, mint a magyar oldalon üldögélő morc magyar horgászok. Illetve azok is kedvesek, de a szlovákiai magyarok valahogy nyíltabbak. Egy-egy kedves megjegyzés, jókívánság mindig elhangzik.

 

Ettől függetlenül most sem a zsúfoltság volt a jellemző a Dunára, összesen öt csoport horgász előtt haladtam el és egy hajó jött a három óra alatt. Nem mentem sokat, a tracklog itt:

Aki jobban figyel, az láthatja, hogy van a visszaútban egy kis kurfli. A kerülő oka, hogy lefelé jövet arra lettem figyelmes, mintha a Duna közepén madarak ültek volna. És persze némi bokor is mintha kilógott volna a vízből. Gondoltam megnézem...

Vigyázni kell a Dunával, mert ahogy haladtam a bokrok felé, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy elakad a kormánylapát. Gyorsan felhúztam és azt láttam, hogy a hajó aljától pár centire suhannak el a kövek. Esélyem nem lett volna kitérni sem, ha valami felé sodort volna a víz. Szerencsére megúsztam és az élmény nagyon jó volt. A Duna kellős közepén egy kavicssziget és rajtam kívül sehol senki. Levideóztam:

Mivel kezdett esteledni, elindultam hazafelé, de azt elhatároztam,hogy erre a szigetre még visszajövök. Hosszabb időre. Ha az ember szeretne úgy pihenni, hogy senki nem zavarja, akkor pont egy ilyen helyre vágyik. Kell valami napfogó, kaja, pia és szabadidő. Itt aztán senki nem zavar. Csak a víz, a hegyek és én.
Vannak ebben az országban tökéletes helyek...