Eszter, gomba, Esztergomba

Megvan a klasszikus vicc?

"Hogy hívnak, kislány? Mi van a kosaradban? Hova viszed?

Eszter, gomba, Esztergomba..."

Na, ez a vicc jár már hónapok óta a fejemben. Azóta, hogy elhatároztam: felevezek Szobról Esztergomba.

Találtam is hozzá két hozzám hasonló bolondot és ma reggel neki is vágtunk. A szobi révnél béreltünk egy kajakot, vittük a párom kajakját és az enyémet. Így, hármasban.

Reggel csináltam szendvicseket, így a reggelit már a nagy szigeten költöttük el, ahol némi állítgatást is eszközöltünk a hajók ülésein. Sikerült kicsit jobban belőni a támlákat, így nagyon kényelmesen eveztünk tovább. A Duna kegyetlen volt velünk, teljesen kipurcantunk. Ráadásul szép szembe szelünk is volt végig, amivel meg kellett küzdeni. Ahol tudtunk, próbáltuk keresni a szélárnyékot. A tracklog ezért lett kicsit kacifántos. Íme:

Az utunkba kerülő szigetek nagy részét megnéztük és az Esztergom előtti kanyart egy nagyon vékony ágban tettük meg. Az év nagy részében ez nem is járható, a végén most meg kellett küzdeni egy óriási zubogóval. De nem adtuk fel és a látvány megérte. A Garam (Hron) torkolatához lyukadtunk ki, ez a hely is gyönyörű ilyenkor.

Főleg azért imádható, mert végre elénk tárult az Esztergomi Bazilika, amelynél fenségesebb látvány kevés van Magyarországon. Főleg a Dunáról nézve. Újult erővel kezdtünk hát lapátolni, mert már láttuk a célt.
Ezért csodálkoztam, amikor +Attila Orbán egyszercsak a part felé kezdett hajrázni, majd kidobta az evezőt és kiugrott a hajóból. Nem értettem, miből lett hirtelen ennyire elege. Aztán közelebb érve megértettem.

Akár hiszitek, akár nem, egy keszeg beugrott a hajójába és egyrészt össze-vissza taknyozta, másrészt csapkodott veszettül. Igaz, hogy nem aranyhal, de azért kívántunk hármat.

Többen biztattak (interneten közzé tettem a képet, erre jöttek a reakciók), hogy süssük meg, de visszaengedtük. Igaz, nekem nincs három kívánságom, csak egy: még sokszor és sokáig evezhessek a barátaimmal. És még sok ilyen jó napot. Természetesen meglett Esztergom, ahol kicsit megpihentünk.

Vicces, hogy Szobtól Esztergomig NINCS egyetlen egy partmenti vendéglátó egység sem, sőt Esztergomban is csak egy elég drága sportklub van a parton, ahol egy kávét azért sikerült inni, én pedig újratöltöttem a vizes flakonokat. Így indultunk el hazafelé és még szerencse, hogy tartalékoltunk egy szendvicset délutánra. Ezt a kavicsszigeten ettük meg és egy-egy Kojak-nyalóka is jutott fejenként.

A szigeten voltunk páran, de akkor is éreztük a szépségét. Innen már csak 2 kilométer a szobi rév, ahol ki is kötöttünk rendben. A bérelt kajakot leadtuk és amíg hazavittük a kajakokat, kitakarítottuk őket és kicsit megmosakodtunk, a Zátonyban csináltak nekünk némi vacsorát. (A Zátonyban ugyanis már egy ideje van konyha és nem is csinálják rosszul.) Teli hassal abban megegyeztünk, hogy csinálunk még ilyet és legközelebb a pilismaróti öblöt látogatjuk meg. Az is érdekes túra lesz.

Nagyobb térképre váltás

Azért most pár napig pihentetni fogom a kezeimet, eléggé sikerült kiszúrni velük. Ennek ellenére is nagyon jó nap volt ez a mai, bár tengeri betegségem is van a sok hullámzástól.