Mivel a mai napot megkaptuk szabadnapnak, egy hirtelen gondolattól vezérelve elindultunk Tatára kajakozni. Régóta terveztem már, de eddig valahogy nem jött össze. Most nem gondolkodtunk rajta sokat, egy óra múlva már fenn is voltak a hajók a tetőn és indultunk is.
Persze ez így elmondva könnyű, de azért kellett gondolkodjak rajta, hogyan legyen. Hogy miért? Inkább mutatok egy képet, az beszédes.
Na, ezért. Az új hajóm ugyanis hosszú, mint a vonatfütty. Ha két centivel hosszabb, akkor nem is vihettem volna, Ugyanis hátrafelé a KRESZ szerint maximum 40 centivel lóghat ki és ha a képen látható módon teszem fel, akkor sajnos éppen 98 centire lóg ki. Így meg kell fordítani, akkor már jó is. A hajók fenn vannak, mehetünk! Persze ez sem ilyen egyszerű, mert a szél nagy úr, a maximális sebesség így 70-80 lehet. Nagy nehezen leértünk Tatára, éppen délre. Hogy milyen szerencse...
A képen közelebb lévő hamburger nem azért látszik nagyobbnak, mert közelebb van. A Fáklya utca végén gondoltuk a vízre szállást és ha már itt jártunk, szerencsére abba a büfébe ültünk be, ahol ez a rettenetesen nagy és amúgy finom hamburger várt minket. 4 vagy 5 hús volt benne, késsel és villával kellett egyem, mert nem tudtam megfogni két kézzel sem és esélyem sem volt rá, hogy beleharapjak. Kellett is az energia, mert nagy kört terveztünk.
A Tatai Öreg-tó nem kicsi. Körbefutni már volt szerencsém egy szilveszteri futáson, úgy -12 fokban. Az 7,5 kilométer volt. A vízen nem követtük a part vonalát és nem is mentünk gyorsan, így majdnem két óra alatt tettünk meg 5 kilométert és 800 métert. Sokat nézelődtünk és sokat fényképeztem. A teljes track ide kattintva megnézhető a Garmin Connect oldalamon.
Tatán voltam gyerek, 1980-tól 1984-ig laktunk itt. A legfogékonyabb időszakom volt és egészen biztosan ezért szeretem annyira a vizet. A vizek városában nyaranta kajakoztunk, az akkori kajakházban lehetett hajóhoz jutni. Behazudtam, hogy tudok úszni (tudtam is, mint a nyeletlen balta), mert feltétel volt. Eszkimóval és MK-val mentünk és néha kiloptunk nagyobb hajókat is.
A zsilipek most zárva, minden teljesen biztonságos. A Tatai vár a víz felől a legszebb és nem mindenki csinálhat olyan szelfit, amilyet nekünk sikerült.
A tó vize amúgy volt vagy 30 fokos, ami nekünk, a Duna 20 fokjához szokottaknak kifejezetten forró. Sokan is voltak a strandokon, bár messziről éppen kezdett csúnya dörgés hallatszani. Ideje volt indulni a kocsihoz, mert viharban nem túl egészséges a kajakokkal bűvészkedni. Most sokkal hamarabb sikerült feltenni a hajókat, mint odahaza. Nem is értem, miért...
Persze a szúnyogok is segítettek, volt belőlük rendesen. A vihar elkerült minket, de a szomszédos Vértesszőlőst rendesen elkapta. Gyors bevásárlás után indultunk haza újra csak 70-80-nal és egy szép nap után háromnegyed hétkor értünk haza.
Azt beszélgettük a Szerelmemmel, hogy ilyet máskor is csinálunk. Tatára is visszajövünk majd, de a Rába és Győr is retteghet hamarosan...
