Ipoly - apály

Tegnap, amikor kenut foglaltam a révnél, megkérdezte tőlem a hajós kapitány, hogy mik a tervek. Merthogy az Ipolyra már ne nagyon akarjunk kenuval felevezni. Amúgy nem nagyon akartunk, de a kérdéssel kíváncsivá tett, így ma felmentem az apadó Ipolyra. Érdekes, hogy hány arca van ennek a folyónak...

A képen szereplő fa ismerős azon barátaimnak, akikkel feleveztünk már eddig. A többieknek egy kép összehasonlításként:

Talán látszik, hogy a folyó jelenleg már ennél a szintnél is lejjebb van úgy jó másfél méterrel. Ami még érdekesebb, hogy a fák levelein megfigyelhető egy kis barnulás. Na, az áradáskor addig volt a víz. Ezen a fotón talán jobban látszik minden:

Azaz jelenleg az Ipoly nagyjából 4-5 méterrel van lejjebb, mint az árvízkor volt. Az árvíz pedig nem volt túl régen...
A tracklog nem túl érdekes, de íme:

Egyébként pont azért, mert ennyire lenn van a folyó, senki nincs a partján. Amúgy sem szokott nagy tolongás lenni, de most gyakorlatilag üres. Aki pedig szereti a magányt és a csöndet, az valami ilyesmire vágyik...

(A fotókra kattintva nagyobb méretben is megnézhetjük azokat)

A folyón el lehet tehát evezni, de sok helyen csak pár centis a víz. A hajó alja leér, a kormánylapátot fel kell húzni. És kissé be is van állva a víz, mert alig folyik. Aki kíváncsi a folyó ezer arcából egyre, az nézze meg ezt is. Nem a legszebb arca ez, de érdekes. Azt hiszem, mégis felevezünk majd, ha csak pár kilométert is...

Reggelt!

Jó reggelt! Úgy öt óra körül valami kóbor kutya miatt eszeveszett ugatásban voltak a kutyák az utcában és ha már felébredtem, gondoltam kihasználom az alkalmat. Hamar felöltöztem, leakasztottam a kajakot és a hajnal már a Dunán ért.

Jó néha máskor lenni helyeken, mint amikor rendesen szoktunk. Ugyanaz a hely egészen más arcát mutatja és igazán akkor ismerünk meg valamit, ha több szemszögből is látjuk. A Duna ezen arca is tetszik nekem. (Katt a képekre a nagyobb nézetért!)

(További fotók - amiket ide nem szúrtam be - nagy méretben ide kattintva nézhetőek meg.)
A parton ilyenkor még szinte senki sincs, csak néhány elszánt horgász lógatja a lógatnivalóját. Mivel a rögtönzött túrára nagyjából két órát szántam, a kedvenc kavicsszigetemet céloztam meg. Hamar elértem. A tracklog itt:

Ha már ott voltam a szigeten, hamar összeszedtem a szemetet, amit mások elszórtak. Szerencsére eldobtak egy zacskót is és ebbe bele tudtam szedni a flakonokat, zabpelyhes zacskót, zsebkendőket. Azt persze nem értem, hogy másnak hogy nem törik le a keze, amikor egy ilyen szép helyen eldob akármit. Én fizikai fájdalmat éreznék, ha valaki szemetelésre kényszerítene... Nem vagyunk egyformák, szerencsére.

Miután elindultam hazafelé, arra lettem figyelmes, mintha a víz közepén madarak üldögélnének. Közelebb érve aztán láttam, hogy eléggé lement már a Duna és előjött a szobi zátony. Nagy élmény a Duna közepén, térdig érő vízben sétálgatni.

A reggel nagyon szép volt ma is, néhány kisebb felhőtől eltekintve szikrázóan kék volt az ég. Az idő is kellemes volt, nem volt melegem és nem is fáztam. Vannak tökéletes pillanatok az életben és én ma reggel megéltem egyet.

Mindig megfogadom, hogy csinálok még ilyet és így teszek most is. Ha valamiért nem tudok visszaaludni, ezentúl a Dunának megyek bánatomban. ;)

Eszter, gomba, Esztergomba

Megvan a klasszikus vicc?

"Hogy hívnak, kislány? Mi van a kosaradban? Hova viszed?

Eszter, gomba, Esztergomba..."

Na, ez a vicc jár már hónapok óta a fejemben. Azóta, hogy elhatároztam: felevezek Szobról Esztergomba.

Találtam is hozzá két hozzám hasonló bolondot és ma reggel neki is vágtunk. A szobi révnél béreltünk egy kajakot, vittük a párom kajakját és az enyémet. Így, hármasban.

Reggel csináltam szendvicseket, így a reggelit már a nagy szigeten költöttük el, ahol némi állítgatást is eszközöltünk a hajók ülésein. Sikerült kicsit jobban belőni a támlákat, így nagyon kényelmesen eveztünk tovább. A Duna kegyetlen volt velünk, teljesen kipurcantunk. Ráadásul szép szembe szelünk is volt végig, amivel meg kellett küzdeni. Ahol tudtunk, próbáltuk keresni a szélárnyékot. A tracklog ezért lett kicsit kacifántos. Íme:

Az utunkba kerülő szigetek nagy részét megnéztük és az Esztergom előtti kanyart egy nagyon vékony ágban tettük meg. Az év nagy részében ez nem is járható, a végén most meg kellett küzdeni egy óriási zubogóval. De nem adtuk fel és a látvány megérte. A Garam (Hron) torkolatához lyukadtunk ki, ez a hely is gyönyörű ilyenkor.

Főleg azért imádható, mert végre elénk tárult az Esztergomi Bazilika, amelynél fenségesebb látvány kevés van Magyarországon. Főleg a Dunáról nézve. Újult erővel kezdtünk hát lapátolni, mert már láttuk a célt.
Ezért csodálkoztam, amikor +Attila Orbán egyszercsak a part felé kezdett hajrázni, majd kidobta az evezőt és kiugrott a hajóból. Nem értettem, miből lett hirtelen ennyire elege. Aztán közelebb érve megértettem.

Akár hiszitek, akár nem, egy keszeg beugrott a hajójába és egyrészt össze-vissza taknyozta, másrészt csapkodott veszettül. Igaz, hogy nem aranyhal, de azért kívántunk hármat.

Többen biztattak (interneten közzé tettem a képet, erre jöttek a reakciók), hogy süssük meg, de visszaengedtük. Igaz, nekem nincs három kívánságom, csak egy: még sokszor és sokáig evezhessek a barátaimmal. És még sok ilyen jó napot. Természetesen meglett Esztergom, ahol kicsit megpihentünk.

Vicces, hogy Szobtól Esztergomig NINCS egyetlen egy partmenti vendéglátó egység sem, sőt Esztergomban is csak egy elég drága sportklub van a parton, ahol egy kávét azért sikerült inni, én pedig újratöltöttem a vizes flakonokat. Így indultunk el hazafelé és még szerencse, hogy tartalékoltunk egy szendvicset délutánra. Ezt a kavicsszigeten ettük meg és egy-egy Kojak-nyalóka is jutott fejenként.

A szigeten voltunk páran, de akkor is éreztük a szépségét. Innen már csak 2 kilométer a szobi rév, ahol ki is kötöttünk rendben. A bérelt kajakot leadtuk és amíg hazavittük a kajakokat, kitakarítottuk őket és kicsit megmosakodtunk, a Zátonyban csináltak nekünk némi vacsorát. (A Zátonyban ugyanis már egy ideje van konyha és nem is csinálják rosszul.) Teli hassal abban megegyeztünk, hogy csinálunk még ilyet és legközelebb a pilismaróti öblöt látogatjuk meg. Az is érdekes túra lesz.

Nagyobb térképre váltás

Azért most pár napig pihentetni fogom a kezeimet, eléggé sikerült kiszúrni velük. Ennek ellenére is nagyon jó nap volt ez a mai, bár tengeri betegségem is van a sok hullámzástól.

Evezés szerelemmel

Akik ismernek, tudják, hogy szerencsés ember vagyok. A szerencsémnek sok oldala van, de a legszerencsésebb azért vagyok, mert megtaláltam a páromat. És az én párom egy olyan nő, aki a kedvemért szinte mindenre kapható. Soha nem ült még kajakban, de a kedvemért kipróbálta még ezt is.

Attól féltem ám egy kicsit (vagy nagyon), hogy nem fog tetszeni neki és egyedül maradok ebben a hobbimban. Jó egyedül is evezni, de valljuk be, ketten sokkal jobb. Hát még azzal, akit az ember mindenkinél és mindennél jobban szeret.

És tegyük hozzá azt is, hogy annak ellenére, hogy első alkalommal ült kajakban, húzta a lapátokat rendesen. A Dunán szálltunk vízre és sem a hullámoktól, sem a sodrástól nem ijedt meg. Öt perc sem tellett el és úgy ment, mint aki vízre született. Meg is örökítettem, íme:

Persze nem siettünk, mert nem az volt a cél, hogy megutálja az evezést. Mindenesetre egy kisebb iskolaköröcskét mentünk. Tracklog itt:

A dunai, sodrós szakasz után kifejezetten élvezte a szerelmem az Ipolyt és mostmár érti, miért szeretem én is annyira. Visszafelé főleg csorogtunk és beszélgettünk. Teljes kikapcsolódás volt.

A párom kajakját egyébként kicsit megtuningoltam, lett belé egy kényelmes ülés (Decathlon, Tribord) és a sorjás éleket modellezésben használatos, szénszálas ragasztócsíkkal végigragasztottam. Így nem sérti fel a térdét és a kezét az embernek az amúgy elég szúrós üvegszál. Szépnek nem szép, de hasznos megoldás. Nagyon nem foglalkoztunk egyébként semmivel, csak a vízzel, a napsütéssel és egymással.

Vannak ilyen tökéletes napok az ember életében és azt hiszem, a maira sokáig emlékezni fogok. Ismét tudatosult bennem, hogy milyen szerencsés ember vagyok és minden nehézség ellenére milyen jó döntés is volt Szobra, a Dunához és az Ipolyhoz költözni.

Hármasban

Nem volt ám az véletlen, hogy a kettesben történt kajakozásunkról készült videót hamar megvágtam, feltettem a YouTube-ra és mutogattam is a barátaimnak. Talán ezek a videók, (amelyek itt és itt tekinthetőek meg) voltak az utolsó löket ahhoz, hogy Walton barátom is elhatározza magát. Annak ellenére eljött, hogy elég beteg.  Nem terveztünk hát hosszú túrát, csak ki akartuk próbálni, hogy az Ő gumi kajakja hogyan viselkedik a Dunán.

Jól viselkedik. Nagyobb sodrásnál kicsit hajlamosabb befordulni és így többet kell vele lavírozni, de alapvetően egy személlyel és két személlyel is tökéletesen hajtható hajó ez. Hamar elértük vele az Ipolyt, ahol pedig a lassabb folyás miatt teljesen megszűnt minden hátránya.

A képeket egy videóból vágtam ki, a minőségükért elnézést kérek. Az Ipolyon nem sokat hajóztunk felfelé. Eléggé dörgött is az ég és nem is akartuk túlságosan erőltetni. Elsőre annyi is elég volt, hogy a második kanyar utáni, szokásos kikötőfánkig elmentünk.

A nyárfák erősen virágoznak, így a víz tetején jó vastagon állt a pihe. Ezzel együtt is tökéletes volt a hangulat, bár sokan jöttek szembe kenuval és kajakkal. Így sem volt zsúfolt a folyó, mindenesetre vicces volt, ahogy az egyik kenuból figyelmeztettek egy kiálló faágra. Ha tudták volna, hogy az én kajakom egyedül is eltalál már az Ipolyon...

Az eső eléggé kerülgetett minket, de végig elkerült. A vasúti híd után kaptunk egy ötperces záport, amit egy fatörzs alá húzódva szárazon átvészeltünk. Kryx - akinek tuti volt eszkimó az ősei között - kihasználta az alkalmat és a zuhogó esőben is megpörgette a lapátokat.

Akkor kell evezni, amikor jól esik...

A Dunára érve egy kicsit feljebb eveztünk az Ipoly-torkolatnál, mert ott kavicsos a talaj és kulturáltan ki lehet kötni. A srácok cseréltek hajót, mert Walton ki akarta próbálni a gazdaságos kajakot, amit néhány bérlés díjáért vettem Gödön. Ő a pirosba, Kryx a gumiba ült át és így indultunk hazafelé. Kiderült, hogy a gumi kajaknak vannak egyéb előnyei is.

Megint jól sikerült tehát a nap, könnyed túra végén, nagy élményekkel kötöttünk ki. Abban is biztos vagyok, hogy hamarosan újra megyünk így, együtt. Közben elkészült a videó is, íme:

Waltont is sikerült megfertőzni a Duna-Ipoly hangulattal és mindketten kíváncsiak a kavicsszigetre is.

Legközelebb az jön...

A kavicssziget

Ma este viszonylag korán hazaértem, gyors vacsora még 6 előtt és úgy fél hétkor már hasítottam is a vizet. Kipróbáltam az új lapátot és hát ég és föld a különbség. Nagyon jó a Point 65N lapát is, de alumínium és így vagy fél kilóval nehezebb, mint a Prijon. A Bora azért szénszálas lapát ám és úgy erős, hogy közben könnyű. A hossza is éppen jó, így még élvezetesebb volt az evezés.

 

Valami nemzeti ünnep lehetett Szlovákiában, mert a Duna-parton, az Ipoly feletti részen, a szlovákiai oldalon nagyon sokan voltak kinn, sátrakkal, több napra berendezkedve. Érdekes dolog az is, hogy mennyivel kedvesebbek ezek az emberek, mint a magyar oldalon üldögélő morc magyar horgászok. Illetve azok is kedvesek, de a szlovákiai magyarok valahogy nyíltabbak. Egy-egy kedves megjegyzés, jókívánság mindig elhangzik.

 

Ettől függetlenül most sem a zsúfoltság volt a jellemző a Dunára, összesen öt csoport horgász előtt haladtam el és egy hajó jött a három óra alatt. Nem mentem sokat, a tracklog itt:

Aki jobban figyel, az láthatja, hogy van a visszaútban egy kis kurfli. A kerülő oka, hogy lefelé jövet arra lettem figyelmes, mintha a Duna közepén madarak ültek volna. És persze némi bokor is mintha kilógott volna a vízből. Gondoltam megnézem...

Vigyázni kell a Dunával, mert ahogy haladtam a bokrok felé, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy elakad a kormánylapát. Gyorsan felhúztam és azt láttam, hogy a hajó aljától pár centire suhannak el a kövek. Esélyem nem lett volna kitérni sem, ha valami felé sodort volna a víz. Szerencsére megúsztam és az élmény nagyon jó volt. A Duna kellős közepén egy kavicssziget és rajtam kívül sehol senki. Levideóztam:

Mivel kezdett esteledni, elindultam hazafelé, de azt elhatároztam,hogy erre a szigetre még visszajövök. Hosszabb időre. Ha az ember szeretne úgy pihenni, hogy senki nem zavarja, akkor pont egy ilyen helyre vágyik. Kell valami napfogó, kaja, pia és szabadidő. Itt aztán senki nem zavar. Csak a víz, a hegyek és én.
Vannak ebben az országban tökéletes helyek...

Sárga

Nem is gondolná az ember, hogy milyen nehéz evezőt venni egy kajakhoz. Illetve, hogy milyen nehéz olcsón jó evezőt venni a kajakhoz.

Ha van 100 darab ezresed, akkor nincs gond. Bemész valamelyik méltatlanul túlárazott hajós boltba, ahol a köszönésért felszámolnak 10 ezrest, majd kiválasztod a magadnak megfelelőt és boldogan távozol.

De mi van, ha nincs sok pénzed, az evező meg kellene?

Első választás, hogy tízpróbás sportáruházban veszel valamit, de itt sem fogod megúszni a gagyi lapáttal sem 15 ezres alatt. Ami pedig nem jó, azért 1 forint is sok.

Aztán jön az internet és jön a nagy keresgélés. Ha szerencsés vagy, akkor találsz olyan boltot, ahol van raktárkészlet is és Uram bocsá', meg is lehet nézni, mit veszel. Kézbe lehet venni.

Ha Budapesten laksz, akkor szerencsésebb vagy, mert esetleg több bolt is a közeledben van.

Én pedig, aki autóval járok haza, szerencsés vagyok, mert kis kerülővel útba esik Gödöllő is. Ahol pedig van egy hajós Kánaán.

Reklámot nem akarok csinálni, de a bolt egy mitológiai folyóról kapta a nevét. amely az élőket a holtaktól választja el. Na, náluk van ez+az, raktárkészleten, megnézhetően, kipróbálhatóan.

És még udvariasak és szimpatikusak is.

Rövid beszélgetés után meg is van a választás és a hossz is.

Mi is a lényeg? Lehetne ragozni, de főként a tömeg. Az én lapátom sem túl nehéz, de éppen annyival könnyebb ez az új lapát, hogy még tökéletesebbé teszi az élményt. Nem mindegy ám, hogy órákon keresztül 1,3, vagy 0,9 kilogrammot tart a kezében az ember. Ez a 40 deka sokat számít.

A hossz is sokat számít. A hajó hosszától is függ a lapát hossza, de főleg a testmagasságtól. Ha az ember kinyújtózik, kényelmesen érje el a lapát tetejét. Nálam ez 225 centis lapátnál van meg.

Jobbos lapátot vettem, a jobb kéz fix és a bal forog. Ezért aztán a jobb kéznél meg van lapolva kicsit, oválisra van alakítva a lapátnyél. Kényelmesnek tűnik, de erről majd egy hosszabb túra után nyilatkozom.

Hogy a lapát maga milyen összességében, arról majd mesélek, de logikus következtetéssel magad is rájöhettél, hogy a piros hajóhoz ezentúl az én "régi" lapátomat adom oda, a sárga hajómhoz pedig sárga lapátot fogok használni.

Csak divatosan...

Kettesben

Hogy a szerelmem és a barátaim se maradjanak ki a kajakos élményeimből, vettem még egy, olcsóbb kajakot. Nem túl szép, nem túl modern, de úszik és lehet vele evezni. Így egyszerre ketten mehetünk.

Ha már így esett, Kryx barátomat meginvitáltam egy próbára. Mégiscsak ült már kajakban és jobban bele mertem ültetni egy ismeretlen hajóba, mint a kis feleségemet. Kryx jól is vette a dolgot és szépen húzta a lapátokat. A szokásos Duna-Ipoly útvonalon indultunk el és Ipolydamásd környékén kötöttünk ki. Itt a tracklog:

Elsőre ennyi elég is volt. Főként úgy, hogy ez a kajak nem túl kényelmes a deréknak. Kell majd bele szerkeszteni némi deréktámaszt, de hirtelen egy pulóver is megtette a magáét. Azért jól esett kiszállni és kiegyenesedni. 

Az Ipoly nem éppen barátságos a kikötőhelyek szempontjából így annak, aki partra akarna szállni számolnia kell némi sárdagasztással. De ha ezt elfogadjuk, az élmény szuper.

Az én módszerem az, hogy a hajóba visszaülve kilógatom a lábamat és néhány percig így evezek. Ezalatt a cipőre rakódott sár lejön. Legalábbis annyira, hogy nem kenem össze teljesen a hajót. Hazaérve azért van mit takarítani.

Mindent összevetve a hajó megérte az árát, hiszen 5-6 bérlés árából vettem. Ha ennyiszer megyünk vele, már behozta az árát és utána meg termel. Virtuálisan, mert a barátaim természetesen ingyenesen mehetnek vele. Nekik spórolok tehát azzal, hogy nem kell alkalmanként 4-5 ezrest kifizetni a bérletre. Csak helyet kell keresni a hajónak, ami ideiglenesen meg is van.

Gyűlnek tehát a csónakok és lassan úgy néz ki a garázs, ahogyan egy rendes, Duna-parti ember garázsának ki kell néznie. A hajó is olyan, mint a bicikli: egy nem elég belőle.

Ha kedved támadt kedves barátom, gyere és evezzünk! Hajó van, víz van...