2013. augusztus 15., csütörtök

Lábra gyúrok

Amikor kölök koromban kajakoztam a tatai tavon, pont azért hagytam abba, mert túl sokat kellett futni. Sosem szerettem.
Pedig muszáj.
Akármennyit is edz az ember, akármennyit kajakozik és bringázik, erőnlétet igazán a futással lehet szerezni.
Így aztán akár tetszik, akár nem: futni kell!
Az a jó a jelenlegi helyzetemben, hogy mindezt szép helyen, a Duna partján tehetem meg. Nem olyan unalmas, mint körbe-körbe.
Le is mentem ma este megint, íme:
A teljes képhez hozzátartozik az, hogy a térdeim szét voltak-vannak menve. Remélem, csak voltak. A jobb térdemen ugyebár átdugtak egy vasat, amikor eltörtem a lábamat 2005-ben és benne volt 3 évet. A mai napig nem a régi. Mivel ezt kíméltem, a bal térdem meg a túlerőltetésbe ment tönkre, mostanság az fájogatott. Remélem múlt idő, mert most éppen nem fáj.
Szóval először hetente egyszer megyek majd le és ha bírják a virgácsaim, akkor ezen fogok sűríteni.
Mi a cél? Az első cél megvan: egyben, megállás nélkül lefutni a 3200 métert. Ez ma este sikerült és nem is haltam bele.
A következő cél 20 perc alá menni, ennek meg kell lennie szeptember végéig. Aztán a végső cél a 15.30, ami a korosztályomnak a legmagasabb pontszám a fizikai állapotfelmérőn. 
Ha ez megvan, akkor távot fogok növelni és jövő ilyenkorra 10 km-t szeretnék lefutni egyhuzamban. Mondjuk Zebegényig és vissza.
A futásaimra elkísér a GPS is, így tudom majd mutogatni az eredményeimet.
Lehet csatlakozni virtuálisan vagy valóságban is. Szobiak előnyben a valóságoshoz, de a Sportypal-on a világ bármely tájáról várok futótársakat.
Nyomjuk együtt!
(Direkt a végére és direkt zárójelben: k******a elegem van már a pocakból és a hájból. Ezeknek is hadat üzentem és jövő nyárra olyan vékony leszek, "mint egy núbiai táncosnő". Ha sikerül.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése