Kajak, kenu, salsa

Minden rossznak megvan a jó oldala is. Annak, hogy Sancho salsás ismerősei közül páran megijedtek a széltől meg a megjósolt vihartól - ami mondanom sem kell, nagyjából teljesen elmaradt - mindenképpen pozitív hozadéka volt az, hogy a bátrabbak, a bevállalósak mégis szerettek volna kenuzni a hétvégén. Én meg ennek csak örültem, mert a Dunán evezni jó és megunhatatlan számomra.

A szobi révnél béreltünk kenut, de a feleségem piros kajakja is tetszett többeknek, így azt is vittük magunkkal. Ez jó döntésnek bizonyult, mert az a hajó egy nagyon jó hajó és kezdőknek pont ideális. Lehet vele őrültködni is, nem nagyon lehet más bajod, minthogy vizes leszel.

 

A szombati szeles időnek köszönhetően a nagy hajók többsége inkább elhalasztotta az indulást, így vasárnap egy kisebb dugó alakult ki a Dunán. Míg normál esetben egy 5-6 órás kajakozás alatt 2-3 hajóval találkozom, most olyan is volt, hogy egyszerre 5 volt hozzánk közel, sőt az egyik előzte a másikat.

 

Az Ipoly torkolat tökéletes azoknak, akik biztonságosan akarnak hullámokat lovagolni, mert a víz a parttól 50 méterre is térdig ér, így ha borulsz is, simán felállsz. A sekély vízben jól tarajosodnak a hullámok, igazi élmény beléjük evezni. Többen ki is próbálták ezt. Ahogy figyeltük őket, közben majdnem elúsztak a partra húzott hajók, hiszen egy nagy hajónak van olyan szívó hatása, amitől a víz itt visszamegy vagy 30 métert is.

 

Az Ipolyra is beeveztünk egy kicsit, de a vasúti hídnál már érte a kajakok alját a meder, így visszafordultunk. A nagy hajók által keltett nagy hullámok a Dunán később is jól próbára tették az egyensúlyt, de a táncosoknál az egyensúllyal nincs gond. Büszke voltam rájuk, ahogy nyomták a lapátokat és nagyon örültem, hogy élvezték a dolgot.

 

Mivel velünk volt a szerelmem kajakja is, volt rá mód, hogy cserélgessünk. Így gyakorlatilag szinte mindenki ült mindegyik hajóban - az enyémet kivéve, mert azt nemadomoda - és a végére meg is találtuk azt a variációt, amivel a legjobban tudtunk haladni. A Helemba szigetet páran szemből, páran kicsit feljebb evezve, oldalazva közelítettük meg. A helemba sziget pedig egy jó hely és nem arról híres, hogy nagy tömeg lenne. Rajtunk kívül nem is volt senki.

 

Az a szerencséje ennek a szigetecskének, hogy erős sodrásban van, így csak az igazán elszántak kötnek ki rajta. A shengeni csatlakozásig ráadásul határsáv volt, így egyelőre nem fedezték még fel és nem tették tönkre a jetskivel és egyéb aljas motoros eszközökkel parádézó jóemberek. Hazafelé útbaejtettük a kavicsszigetet is, na ott volt tömeg. Ráadásul valaki egy nagy hangfalat is hozott és arról nyomatták a böszme zenét. Ezt a fajta szórakozást soha nem fogom megérteni, de nem is célom.

Persze elfértünk de ez az arca a kavicsszigetnek nem tetszik annyira. Jól esett hazaérni és vitathatalanul jól sikerült nap volt ez a vasárnap. Kellemesen elfáradt mindenki, de kipirulva, tiszta tüdővel adtuk le a hajókat.

 

Amíg el nem felejtem: a fotókat Sancho készítette, volt nála - természetesen - egy olyan GPS, amiben van kamera és vízálló. Az evezésről én készítettem útvonalmentést, íme:

Érdemes megnézni, hogy ez a "könnyed szórakozás" azért 867 kcal-át elfogyasztott ám, az pedig nálam olyan, mintha lefutnék úgy 7-8 kilométert. Sport ám ez is a javából. Hogy az elvesztett kalóriákat pótoljuk, a Börzsönyön keresztül autózva elvezettem a barátaimat - már talán nevezhetem így őket, hiszen nagyon jól összebarátkoztunk, csípom őket mind - és megmutattam nekik a Dunakanyar legjobb vendéglőjét, ahol kivétel nélkül MIN-DEN kaja tökéletes volt amit rendeltünk. Ezzel koronáztuk meg a napot és úgy váltunk el, hogy ilyet csinálunk még.

És ez így is lesz!