Hogy a viharba ne?!?!

Enyhe telünk van. Már egy hete. Már egy hete nem tudtam miatta evezni. Viszketett már a tenyerem, úgyhogy ma a viharos szél ellenére csak vízre szálltam.

Ilyen élményem még nem volt. A hullámok a Dunán át-átcsaptak a kajak felett. De szerencsére 20 perc alatt elértem az Ipolyt, az Ipoly pedig csendes volt. Persze borzolta kicsit a szél, de ki lehetett bírni.

A matricák viszonylag jól vizsgáztak. Az orron elhelyezett sárkányfejet sikerült egy fatörzsön kicsit meghúzni egy kikötésnél. A hajó tetején elhelyezett dupla sárkányfej viszont elkezdett feljönni. Ezen a rücskös felületen ezexerint nem tapad rendesen ez a matrica.

A szél ellenére csak megcsináltam a szokásos kiskörömet Ipolydamásd utánig. Íme:

Aztán hazafelé vettem az utamat és ahol nem sütött a nap, szabályosan hideg volt. De a látvány akkor is megérte.

Magamhoz képest szokatlanul korán partra szálltam és este nyolcra már idehaza is voltam. Holnap kipróbáljuk a piros hajót, majd mesélek...

Sárkányosítás

Mivel egyre többet írok a kajakozásról, csináltam neki egy saját blogot. Ebbe a blogba születik most ez az első bejegyzés (a régebbieket majd átmásolom...)

Az én hajóm szép. Kifejezetten jól néz ki szerintem. De ami szép, az lehet még szebb. Főként, ha az embernek vannak tehetséges barátai.

Gergő pedzegette nekem, hogy ő akár hajókat is tud matricázni és egy darabig csak érett bennem a gondolat, ami aztán tegnap tetté érlelődött. Feltettem a hajót a tetőcsomagtartóra és irány Budaörs. Ott lakik ugyanis Gergő, aki fóliázással foglalkozik. Bővebbet az  afolias.hu weboldalon tudhatsz meg a munkáiról.

Egy kicsit előre dolgoztam és néhány képet átküldtem arról, mit is szeretnék. Aztán Gergővel méregettünk, majd kis számítógépes munka után a fóliavágó már vágta is ki a cuccot.

Ez egy olyan gép, ami késsel tud kivágni dolgokat matricából. Százezer matrica létezik hozzá és igazán gyönyörű dolgokat lehet vele csinálni. Nekem most fekete kellett. Miután a gép mindent kivágott, a felesleges részeket ki kellett szedni.

Számomra varázslatos, hogy honnan a fenéből tudja Gergő egy tök fekete lapon, mit kell kiszedni és mit kell bennhagyni. A lényeg, hogy tudja és villámgyors munkával 5 perc alatt kész is lett a kiszedés.

A kétfejű sárkányt azért készítettük, mert a hajó tetején gyárilag van egy piros-fehér matrica, amit nem lehet leszedni, de engem nagyon zavart. Sárga hajóra nem illik ez a matrica. Lefedjük.

Erre kellett egy akkora motívum, ami alatt nem látszik. Ezután egy úgynevezett applikáló fólia kerül a matricára és a különálló darabokat szét kell vágni. Ha ez megvan, mehetünk a hajóhoz és elkezdődik a simítás.

Nem egyszerű dolog, kell a felületet kezelni és a hajó tetején lévő, rücskös felület külön kihívás. Némi hőkezelés után azért ezen is tapad a matrica szépen.

Ezután jöhet az oldalfal, ahol annyiban egyszerűbb a dolgunk, hogy ez legalább sima. Erre szépen tapad a matrica azonnal. Persze az igazításhoz némi folyadék kell alá, amit ki kell simogatni a matrica alól.

Ha ez megvan, le lehet húzni az applikáló réteget és meg lehet tekinteni a művet.

Hogy megérte-e szórakozni vele? Szerintem igen. Eddig is gyönyörű volt a hajó, de így, megsárkányosítva még szebb.

A fólia bírja a vizet, de a tapasztalataimról mindenképpen beszámolok majd. Annál is inkább, mert Gergőt is nagyon érdekli szakmailag, hol vannak a fóliázás határai. Gyári közlés szerint egyébként valahol -60 foknál alul és 110 foknál felül. Engem az érdekel leginkább, hogy a vizet és a karcolódásokat mennyire fogja bírni.

Ha kedvet kaptál BÁRMID fóliázásához, keresd Gergőt bizalommal...

A Duna is az enyém

Nem tudom, hogy az árvíz miatt, vagy mert hétköznap volt, de tegnap délután 6 és 8 óra között azzal szembesültem, hogy a Dunán sincs senki az Ipoly torkolat felett.

Úgy eveztem egy órát felfelé, hogy közben egy utasszállító és egy uszály úszott el mellettem.

Rajtuk kívül senki.

Teljes magány, teljes csend és a fenséges folyam.

És nekem most pont ez kellett.

A Dunával meg kellett küzdeni, hiszen van sodrása. Felfelé alig haladtam 4 kilométert és ehhez is kellett másfél óra. Megállni és bámészkodni nem lehet, mert egy perc bámészkodást 3 perc lapátolással jutalmaz a folyam.

De ezzel együtt is egy nagyon kényelmes evezéssel, senkitől nem zavartatva sikerült felmennem Helemba fölé, ahol találtam egy nagyon kellemes, kavicsos partszakaszt a szlovák oldalon. Itt kötöttem ki és bámészkodtam vagy egy fél órát.

A szúnyogok megkíméltek, tegnapról tehát nincs egy új dudorom sem (az Ipolyon szerzett 200 mellé). Az Ipolynál sem a vízen értek a támadások, hanem a susnyásban, ahol vízre kellett tenni a hajót. Azalatt csíptek dudorosra. A Dunán ilyen nem történt, kényelmesen vízre tettem a hajót, az evezés alatt csak madarakkal és halakkal találkoztam.

Néha megkapaszkodtam a fák ágaiban. Még mindig nagyon fenn van a víz, így olyan helyeken is elhaladtam, ahol máskor gyalogol az ember. Az evezésről készült tracklog (GPS-es útvonal rögzítés) is, íme:

Egy kicsit féltem attól, hogy a kajak miként fog reagálni majd a nagy hajók által keltett hullámokra, de örömmel jelentem, hogy nem hiába tengeri kajak: meg sem kottyantak neki. Egy pillanatra sem volt bizonytalan érzésem, stabilan szelte a nem kis hullámokat is.

Legközelebb célom a Garam folyó torkolata, amely nagyjából kétszer ilyen messze van. Ha azt elérem, utána Esztergomot akarom elérni, amely már egy 15 kilométeres túra felfelé, folyással szemben.

Ha van kedved, csatlakozhatsz hozzám. Megbeszéljük, megyünk. Ennyi. Ha nincs hajód, a szobi révnél kölcsönözhető is.

Azaz, nincs kifogás...

Az Ipolyon Letkésig, oda-vissza

Először egyszerűnek hangzott: csak kétszer annyit kell evezni, mint amennyit eddig eveztem. Csak kétszer olyan messze kell felmenni és megvan.

Szóban és fejben összerakja az ember. Amit kihagytunk a számításból, hogy az Ipoly feljebb már sodrós ám. Az elején még mosolyogtunk.

Aztán amikor elhagytuk Ipolydamásdot, kezdett a mosoly lehervadni az arcunkról. Amellett, hogy a sodrás fokozódott, egyre többször kellett felhúzni a kormánylapátot, mert súrolta a meder fenekét. Néha pihenésképpen kikötöttünk.

Most találkoztunk kajakosokkal, de puhák voltak és lefelé jöttek. Kenusokkal is, de ők is puhák voltak. Mi meg kemények. Egymást biztattuk, hogy már csak 2 kilométer és ott is vagyunk. Itt már kiálltak a kövek a vízből és nemegyszer csak teljes erőbedobással sikerült egy zúgón felevezni. De meglett.

A letkési hídnál a horgászok röhögtek, de amikor megmondtuk, hogy Szobról jöttünk fel, akkor abbahagyták. 14 kilométer ugyanis, folyással szemben. Nem kevés. Aztán még haza is kell evezni. Az még 14...

De nagyon élveztük. Külön érdekes, hogy Csabi aznap ült először kajakban életében. Nyomta. Igaz, másnap voltak bajok, de mindenképpen keménység az, hogy nem adta fel. Pedig széjjel is égett, mert nem volt éppen hideg idő.

Lefelé már könnyebb volt és az Ipolyon levő kis szigeteket kerülgetve igazi vadregényes tájon eveztünk. Nagyon nagy élmény volt.

Legközelebb a Dunán evezünk fel Esztergomig. Az sem lesz piskóta, mert a Duna ugyebár folyam és nevéhez híven folyik is rendesen. Úgyhogy kegyelemért folyamodunk majd hozzá és sok megállással leküzdjük ezt a 12 kilométert is. Majd mesélek.

Ha kedvet kaptál, gyere!

Lehet kajakot bérelni a szobi révnél, vízbiztos, felboríthatatlan. Mentőmellényt is adnak és nem mellesleg én is ott leszek.

Az Ipoly az enyém

Valahogy úgy mondta +Attila Orbán barátom, hogy: "Nincs annál természetközelibb élmény, mint amikor az ember egyedül a folyón kajakozik..."

És nagyon igaza van.

Az Ipoly ma csak az enyém volt. 5 kilométert eveztem felfelé rajta, kényelmes tempóban és sokat bámészkodva, majd lefelé csorogtam és végül a Dunán ereszkedtem le a szobi révig. Összesen 11,6 kilométert. Jólesett és el sem fáradtam nagyon. A tracklog itt: 

Akár hiszitek, akár nem, SENKIVEL nem találkoztam ebben a két és fél órában. Csak madarakkal, békákkal, ugráló halakkal, siklókkal. Ember - rajtam kívül - sehol egy szál sem.

És ezt ma kifejezetten díjaztam...

Az Ipoly még nem apadt vissza és némi szagot kénytelen voltam elviselni és természetesen némi szemetet is összehordott a víz, de ki lehetett bírni.

A hajót egyedül cipeltem le a vasúti hídig és ott tettem vízre. A cipeléshez nagyjából 5000 forintból dobtam össze egy szállítókocsit, csak egy 10-es fúró kellett hozzá és egy 17-es villáskulcs.

A legnagyobb összegbe a két kerék került, egyenként 1600 forintba. Kellett hozzá két derékszögben meghajlított 4-es, rozsdamentes lemez, 2 db 10x60-as hatlapfejű csavar önzáró anyákkal, négy darab alátét erre a csavarra, 2 db 8x25-ös hatlapfejű csavar szárnyas anyákkal és alátét ezekhez. A kocsi rögzítéséhez egy spanifert használtam, 600 forint a barkácsáruházban. És ennyi. Összeszerelni 15 percig tartott és tökéletesen vizsgázott még terepen, sárban is. Így a kajakot egyedül le tudtam húzni a folyóig, majd vissza is. A kocsi szétszedhető, de egyben is elfért a kajak tárolórekeszében.

Ha az ember boltban vesz kajakkocsit, az minimum 15 ezres, de 21-ért is van. Ehhez képest ha nem kapkodok, kereket is találtam volna olcsóbban, azaz egy ilyen kocsi kihozható 3000-4000 forintból is.

Lehúztam vele a hajót, vízre dobtam és huss...

Az Ipoly áradása miatt alig találtam helyet, ahol ki tudtam kötni és ott is összesároztam magamat és a hajót is. Képet nem nagyon tudtam csinálni, mert a Motorola Defy Minit vittem magammal, ami vízálló, de ez az egyetlen jó dolog, ami elmondható róla. Azért itt egy kép:

Az látszik, hogy a víz sáros és zavaros, de így is nagy élmény volt. A nap szépen sütött, a szúnyogok a folyó közepéig nem nagyon repülnek be, csend volt, béke és nyugalom.

Ez az igazi regenerálódás, ami rá is fér a tépett idegeimre.

Legközelebb a Duna és a Hron lesz soron, de az Ipolyon is fel akarok evezni nagyon sokáig.

Majd mesélek...

Hajó, ha nem jó

Ha már frissítették a blogger mobil alkalmazást, tegyünk egy próbát újra a telefonról bloggolással.
Vannak az életben felejthetetlen pillanatok. Ilyen mindenképpen az, amikor egy álom megvalósul.
Kevés ilyen pillanat van, így ki kell élvezni. Élvezem is.

Még gyermekkoromban, Tatán az Öreg tavon lettem szerelmes a kajakozásba. Csak azért tanultam meg úszni, hogy felvegyenek a szakosztályba. Igaz, a versenyszintű kajakozás az főleg futás és edzőtermi edzés, de azért felejthetetlen napokat töltöttünk a vízen.
Már akkor tudtam, hogy nekem egyszer lesz saját hajóm.
És lett.

Igaz, hogy nem új, de az enyém. Tökéletes lesz arra, hogy kipróbáljam, az eltelt 28 év alatt fakult-e a tudásom és tényleg akkora élmény-e hasítani a vizet, mint amire emlékszem.
Hamarosan beszámolok erről is.
Itt a jó idő, vízre szállok a hétvégén...